Eötvös Péter – Pedro Amaral:
parlando–rubato
Beszélgetések, monológok és egyéb kitérők
Eötvös Péter (1944) az ezredforduló legjelentősebb, legtermékenyebb és legsikeresebb operaszerzője. Az 1970-es években írott két korai zenés színpadi kísérlete, a Harakiri és a Radames után, számos hangszeres művet és egy rendkívül aktív karmesteri időszakot követően a Lyoni Operaházban bemutatott Három nővér hozta el számára az operaszerzői világhírt 1998-ban. A Csehov dráma nyomán írott darabját azóta húsz különböző operaház mutatta be, s az eltelt közel két évtizedben kilenc további operát komponált. 2014–2015-ben hat különböző operáját játszották két kontinens kilenc különböző városában. A kötet 2010-ig követi nyomon ezt a páratlan életművet, vagyis kilenc operáról esik benne szó részletesen, de nemcsak kompozícióinak műhelytitkairól vall Eötvös Péter, hanem a szövegkönyvírókhoz és énekesekhez fűződő viszonyáról, az alkotás rejtélyes folyamatáról, az opera műfajának 21. századi nehézségeiről és szépségeiről, személyes életútjáról, pályatársakról, esztétikai alapkérdésekről is. A zenetörténet során sokan és sokszor vizionálták az opera halálát. Eötvös Péter folyamatosan gazdagodó életműve és ez a kötet a bizonyság rá, hogy a műfaj nem halott, még csak nem is gyengélkedik.
Pedro Amaral (1972) portugál karmester, zeneszerző, zenetörténész. A párizsi Conservatoire-ban szerezte zeneszerzés diplomáját, tanult Eötvös Péternél, doktori disszertációját Karlheinz Stockhausen Momente című művéből írta, s ennek nyomán Stockhausen asszisztenseként vett részt a zeneszerző több projektjében. A kötetet beszélgetőpartnerként és Eötvös Péter monológjainak szerkesztőjeként jegyzi, illetve rövid esszékben vázolja fel az operák tágabb kontextusát, hogy segítse az olvasó tájékozódását Eötvös varázslatos zenei univerzumában.
|
