A tél közeledtével, még mielőtt az első nagyobb hó leesne, érdemes felkészülni a téli időjárás viszontagságaira. A legtöbb baleset nem a fagyos téli utakon történik, hanem az átmeneti időszakban, a hirtelen leeső hó hatására. Az autósok elhúzzák az időt és sem technikailag, sem pszichológiailag nincsenek felkészülve a téli vezetésre. Korábbi posztomban már írtam arról, milyen fontos a téligumi vásárlása és az, hogy körültekintően, lehetőleg Salgó polcrendszeren tárolt téligumikat vegyünk.
A téligumi felrakása mellett, még sok egyéb teendőnk is van. Jó ötlet, a garázs vagy raktár egyik csavaros salgó polcán összekészíteni a téli időjárásban szükséges felszerelésen. Ugyanezen a polcon, vagy egy másik csavarmentes dexion polcon tárolhatjuk a nyári felszerelést.
Mint korábban is említettük, ha Budapesten vagy környékén bérel autót, az autó téliesítését az autókölcsönző cég végzi el minden esetben.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy mindig legyen a raktár salgópolcán egy flakon téli szélvédőmosó szer, mert ha a nyárit hagyjuk betöltve, az ráfagy a szélvédőre és tönkre teszi az ablaktörlő gumit.
A téli indulás előtt győződjünk meg róla, hogy fel van töltve az autó akkumulátora és van a csomagtartóban egy kanna benzin. Sokan úgy vélik, hogy ha a kannában van 5 liter benzin, akkor minden rendben. Ez nem így van, ezt csak vészhelyzet esetén tudjuk jól használni. Az a fontos, hogy télen a gépkocsi tankja mindig tele legyen benzinnel. Ugyanilyen fontos, hogy a mobiltelefonunk is fel legyen töltve, mert ha elakadnánk, legyen módunk eme küldésre, vagy tudjuk fogadni a belügyminisztérium tömeges sms küldését.
A garázs csavaros salgópolcán mindig legyen egy zár-jégoldó, ha esetleg befagyna az autó zárja, ki tudjuk azt nyitni. Ha autót bérlünk Budapesten a leghidegebb téli napokon, akkor is érdemes a zsebünkbe rejteni a mobiltelefon mellet a zár-jégoldót, és azokat a telefonszámokat, amelyekre szükség esetén tudunk sms küldésben segítségkérő üzenetet küldeni.

Az alapítástól az első balesetig

Az autóbérlés és autókölcsönzés budapesti lehetőségeivel is foglalkozó blogunk egyes autó-újdonságok után most két fontos publikációra hívja fel a figyelmet, mindkettő a szakma a szakma múltjába vezet és egy-egy különleges esetről szól. A valaha a Városligetben működött első pesti autókölcsöntő történetéről egy irodalmi blogban olvashattunk. A Tsúszó Sándor életével és munkásságával foglalkozó internetes orgánum szerzői (a Dr. Kállay O. Béla - Kállay Labord testvérpár) fáradságot nem kímélő munkával tárták fel - többek között a detroti autómúzeum levéltárában a budapesti gépkocsizási tradíciók fontos epizódját. így írnak blogjukban:

Az első autókölcsönző Budapesten

Häzler Aurél a Városligetben már 1910-ben autókölcsönzőt nyitott, igaz, ez inkább amolyan vidámparki mulatság volt, mert a bérautókkal a lovaskocsiktól uralt városi forgalomba kihajtani tilos volt, a sétakocsikázásra csupán a Városliget területén kerülhetett sor. Az olcsónak nem mondható autóbérlés lehetőségével örömmel éltek az ide kiránduló urak és dámák, akiknek indulás előtt maga a tulajdonos tartott gyakorlati bemutatót. 

De ki is volt ez a Häzler Aurél?

Az ágrólszakadt, léha életet élő ifjú nemesek sarjának tarthatta magát, hiszen nagyapja az Osztrák-Magyar Monarchia felső tízezrébe tartozott, mint olyan tehetős és befolyásos földbirtokos, akinek a politikai életben is súlya volt magas rangú hivatalnok-barátai révén. Gratz-környéki birtokain gyakran tartott nagy mulatságokat, itt napokig vendégelt képviselőket, bírákat, államhivatalnokokat. Náluk lobbizta ki, hogy tenyésztett szarvasmarháit az államkincstár a közétkeztetés számára rendszeresen felvásárolja.

Emília nevű lányát a módos Häzler Timót-Eduárd Budapesten taníttatta, és fia nem lévén úgy tervezte, hogy majd egy üzleti szempontból kedvező házasság után vejének fogja átadni a birtokok irányítását. Ám terveit keresztülhúzva a csinos Emília egy pesti kadéttal szűrte össze a levet, akitől törvénytelen gyermeke született. A szigorú nemes ezt persze nem nézhette jó szemmel. Ahhoz ugyan hozzájárult, hogy a kicsi a Häzler családnevet megkapja, ám leányát kitagadta az örökségből.

A leányanya tanulmányait megszakítva Budapesten maradt, egy kalapos-szalonban lett kisegítő, igen szerény keresettel. Az éles eszű Aurélt csak rövid ideig taníthatta, mielőbb szakmát akart adni kezébe, így 14 évesen asztalos-inasnak szegődtette.

Aurélnak el-elkalandozó fantáziája mindig gyorsabban járt a kezénél, így sokáig olybá festett, hogy soha nem lesz belőle kitanult segéd, megmarad igazi vizesnyolcasnak. Anyja korai halála azonban hirtelen felnőtté tette, komolyan vette a munkáját és szépen haladt előre mestere mellett; önálló műhely indítását is tervezte.

1909-ben már éppen mesterlevele kiváltására készülődött, amikor egy bécsi ügyvéd felkereste Häzler Timót-Eduárd halálának a hírével. Aurél alig is tudott valamit felmenőiről, mégis megrendült, így alig fogta fel, hogy nagyobbacska vagyont örökölt a földbirtokos nagypapától. Bár, mint említettük, a mamát rangon aluli rövid  vadházassága  miatt a zord papa kitagadta az örökségből, ám az unokára, jobb híján, csak ráhagyta ingó és ingatlan vagyonának egy jelentős részét (a többit az Üdvhadseregre testálta).

Hősünk, aki ekkorra a Pesten még éppen csak megjelent automobilok megszállottja lett,  nem sokat tépelődött, pénzzé tette a neki jutott birtok-hányadot, a gulyát és a ménest, a kastélyt és a számos kúriát. A jelentős nagyságú pénzösszegből a Városligetben 1910-ben 12 darab méregdrágán vásárolt gépkocsival megnyitotta az első budapesti autókölcsönzőt.

A teljes szöveg: Autókölcsönzés - Tsúszó Sándor 100 éves T-modellje

A másik publikáció ugyanennek a vállalkozásnak az első tragikus balesetéről számol be megható szavakkal. Ezt követően sajnos az automobilok közlekedését a lovaskocsiktól hemzsegő főváros forgalmában betiltották és a bérel gépkocsik csak zárt területen közlekedhettek.

De lássuk a megrendítő történetet. Könny nem marad szárazon a kocsikázó bárókisasszony tragédiájának olvastán:

...az első budapesti autókölcsönző már működésének második hónapjában egy tragikusan súlyos balesettel írta be magát a város közlekedési történetébe.

A gépkocsiforgalomhoz nem szokott autóbérlők bérlők korábban is keltettek néha riadalmat 1-másfél órás kocsikázásaik során. Előfordult, hogy fel-felkaptak a járdára, felborítottak egy-egy szemetes kukát vagy megrémisztették a közelükben kaptató lovakat. Ám 1910. június 2-án ennél sokkal nagyobb baj történt.

A városligetből aznap történetesen Olcsváry Cintia-Katinka baró kisasszony indult bérkocsikázásra. Mivel vezetni nem tudott, sofőrt is bérelt a mulatsághoz. A fiatal, nyalka gépkocsivezetőnek persze nagyon megtetszett nem csupán a feladat, hanem a kisasszony is és menet közben gyakran rajtafelejtette a szemét. A gyér forgalomban az nem is okozott volna gondot, de egyfelől a pilóta fitogtatni próbálta tudását, így mindenféle kunsztokat hajtott végre menet közben. Pechére nem sokkal korábban tűz ütött ki a Széchenyi fürdő egyik szaunájában (túlhevítették a köveket és néhány törölköző lángra kapott), és az angyalföldi tűzoltóságról induló tűzoltó kocsi éppen akkor száguldott végig az Andrássyn. Bár kongatták az autó elejére szerelt harangot, ennek hangját a két autómotorhangja eléggé elnyomta, és a Hősök teréről bekanyarodó bérkocsi váratlanul szembetalálta magát az intézkedni induló önkéntes közeggel.

Hiába történt kormánynak szapora kapkodása, fékek hiába csikorogtak és Cintia-Katinka is hiába markolt hosszú karmaival az ifjú pilóta izmos combjába. Sikítására hiába nyíltak ki az ablakok végig az Andrássyn. A tűzoltóautó telibe találta a Fordot és teljes erővel nekicsapta az egyik út menti fának.

A súlyos következményekről az eredeti közlés helyén olvashatni: Az autókölcsönzés budapesti történetéből - Télikert - Madárfejű Lajcsika

Közlekedjenek roppant óvatosan a bérautókkal Budapesten, és messze kerüljék a tűzoltó autókat.

     Valahol csak kell lennie egy ügyeletesnek, aki eligazít autókölcsönzés ügyében, gondoltam, talán fent az emeleten. De ahogy a csaknem teljes sötétségben végighaladtam a zárt ajtók előtt és kiértem az előtérbe, ahol valamivel jobb volt a világítás, már semmi kedvem nem volt az vakon ásító lépcsőházba belépni. Örültem, hogy látom a kijáratot, hogy nem tévedtem el a labirintusban, nem szippantott be valamelyik áporodott levegőjű álombugyor, hogy többé ne szabadulhassak az épület sajátlélegzésének túlvilági ritmusából és soha többé ne autózhassak Budapesten
    Már-már pánikszerűen távoztam az AUTÓKÖLCSÖNZŐ feliratú épületből, eszembe sem jutott, hogy bekukkantsak a portásfülke feketeségébe, vajon hortyog-e benne valaki. Ahogy jövetelünkkor, távozásomkor is meglepően könnyen nyílott a súlyos vasajtó, vigyáztam, be ne csapódjon mögöttem, nem akartam lármát kelteni, nehogy felriadjon álmából mögöttem ez a roppantul szuszogó dinoszaurusz, amely mindennek látszott, csak nem autóbérlésre szakosodott intézménynek..
    Mélyet lélegeztem a friss levegőből, jólesett, hogy kicsit megborzongtat a szél. No, akkor vissza az országútra, irány a Belváros.
    Eleinte semmi változást nem vettem észre, örültem, hogy újra szabad levegőn lehetek, elszántan lépdeltem az M+-as felé ugyanazon a mellékúton, amelyen ideig jöttünk. Aztán elbizonytalanodtam, mert olyan érzésem támadt, mintha órák hosszat bolyongtam volna az autókölcsönzőben, talán már éjfél is elmúlt. Hogy állítsak be ilyen későn az egyedülálló tanárnőhöz az Újlipótvárosban? Kellett nekem ennyi időt fölöslegesen eltöltenem az autó bérlési kísérlettel!
    Aztán arra lettem figyelmes, mintha valahogy a táj megváltozott volna az eltelt idő alatt, a tárgyak elvesztették kontúrjukat, puhább, süppedősebb lett a vidék. Vajon jó felé megyek-e, merült fel bennem. Vajon pontosan mögöttem van-e  az autókölcsönző? Mentemben hátranézve kisebb megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy nem látom az otromba épületet a villogó neonfelirattal, csak a behavazott Gellért-hegy kékes tömbje rajzolódik ki a csillagtalan ég szürkésen-sárgás háttere előtt. Megálltam, szusszantottam egyet, majd újra elindultam. Nem mondhatnám, hogy süket csend vett volna körül, kisebb-nagyobb zajok értek el hozzám különböző irányokból, csak autók zúgását és felvillanó fényszórókat nem sikerült regisztrálnom, hiába hegyeztem ki erre az érzékeimet.
    Megszaporáztam a lépteimet, ám alig vettem fel az erőltetett menetelés ritmusát, újabb furcsaságot vettem észre. Mintha már nem is akartam volna autót bérelni, mintha ez az egész dolog, ez az autókölcsönzés Budapesten lehetetlenné vált volna számomra.. Mielőtt elindultam volna, újra hallgatóztam egy kicsit, a fülemben érzékelt halk sistergésről azonban inkább csak arra következtethettem, hogy a saját vérkeringésemet hallom, nem pedig a távolban elhúzó autók zúgását.

 --------------