A járművezetés az egyik legnehezebb munka

Kinek jutna eszébe, hogy az autóvezetés testileg is megerőltető tevékenység? – írja Réti László Stressz a volánnál című könyvében. Hiszen a vezető kényelmesen ül a volán mögött és minimális erőkifejtéssel irányítja járművét. Ez az igénybevétel tényleg nem nagyobb, mint egy automatizált gyártógép kezelésének munkája. Igen ám, de ez az „automata” ugyanakkor 60-120 kilométeres sebességgel száguld. A talajjal csak közvetett kapcsolatban van. A tér és idő korlátai megváltoznak számára. A mozgó megfigyelő az időn mást ért, és a teret is másként látja, mint a nyugalomban levő. Hát még mennyire másként érzi magát, mint a gyalogos, aki érzék- és mozgásszerveivel begyakorolt reflexei útján kényelmesen alkalmazkodik a környezethez.

Autópálya, városi közlekedés

A mai közlekedési feltételek mellett a biztonságos járművezetés felelősségteljes és bonyolult, az egész szervezetet igénybe vevő, rendkívül fárasztó munka, mely az idegrendszeren kívül különösen a szívet és a keringési rendszert terheli meg, s kritikus közlekedési helyzetben, sűrű városi forgalomban bizony vetekszik a nehéz testi munkával, ehhez hozzáadódnak a tömegesen érkező sms üzenetek okozta figyelemkiesések is.
Egy kísérletsorozatban, melyben egészséges és szívinfarktuson átesett autóvezetőket vontak be, kölcsönösen azt vizsgálták, hogy milyen terhet ró a bérelt autó vezetése a szervezetre, van-e különbség az egészséges és a beteg vezető, a vidéki és a budapesti forgalom között. Van-e hatása a sebességnek és a közlekedési körülményeknek, az sms vagy mobilhívás küldésének, fogadásának a hormontermelésre. A vizsgált személyeknek 200 km-t városban, 300 km-t pedig autópályán kellett vezetniük. Az eredmény meglepő volt. Kiderült, hogy 130 km/órás sebesség autópályán kevésbé megerőltető, mint az 50 km/órás tempó városban. A városi és az országúti vezetés közben az egészséges vezetők 352-szer fékeztek, 284-szer váltottak sebességet és 880-szor gyorsítottak. Átlagos sebességük 55 km/óra volt. Ugyanitt a szívinfarktuson átesett vezetők lassabban (49 km/órás sebességgel) vezettek, de gyakrabban fékeztek és többször adtak gázt. Érdekes, hogy az autópályán a nagy sebességet jobban bírták, mint a városi vezetést, és csaknem ugyanúgy viselkedtek, mint az egészséges vezetők. Mindez arra utal, hogy autópályán még a nagy sebesség sem terheli túl a szervezetet. Sokkal megterhelőbbek viszont a városi közlekedési dugók, az oszlopban haladás, az áttekinthetetlen kanyarok és kereszteződések, az autósok és gyalogosok szabálytalankodásai. Ilyenkor a percenként termelt adrenalin mennyisége majdnem háromszorosa a nyugalomban mértnek. (Az autópályán való vezetéskor csak kétszeresére emelkedik!) A mobilhívások és csoportos sms üzenetek küldése szinte lehetetlennek tűnő feladat, mégis sokan ezzel is foglalkoznak közben. Nyilvánvaló, hogy az autópályán nagy sebességgel haladva sokkal nagyobb a baleset lehetősége, mint Budapesten a lassan haladó kocsisorban.

Az autózás furcsa kétarcúsága, hogy autópályán a gyors menet fizikailag, szellemileg és érzelmileg kevésbé megerőltető, de veszélyesebb, ugyanakkor a lassúbb városi közlekedés nagyobb fizikai, szellemi és érzelmi terhet ró a vezetőre, bár kevésbé veszélyes.

A közlekedés és autóvezetés szerves részévé vált a műholdas helymeghatározásra épülő navigációs szoftverek használata. Európában a helymeghatározás két műholdrendszer segítségével érhető el: GPS és GLONASS.

A GPS rendszert, mely az okostelefonokban is megtalálható navigációs szoftverek számára szolgáltat adatokat, Amerikai vállalat építi és fejleszti, míg a GLONASS rendszert az orosz űrhivatal építi ki. Európa földrajzi adottságai miatt Magyarországon az utóbbi rendszer műholdjaira jobb a rálátás, ezért pontosabb helymeghatározást tesz lehetővé.

A helymeghatározó rendszer műholdjai alapvetően eltérnek az egyéb műholdaktól. Elsődleges feladatuk nem a szokásos, kommunikációs csatornák fenntartása, sms és egyéb üzenetküldés biztosítása, hanem kizárólag a helymeghatározó eszközök számára történő adatküldés.

A korábbi okostelefonokban, autós navigációs eszközökben csak a GPS rendszer volt elérhető, de értelemszerűen hatékonyabbal az olyan eszközök, melyek mindkét rendszer adatait képesek felhasználni.

Az orosz űrügynökségtől tömegesen érkező üzenetek egyértelművé tették, hogy a következő években még nagyobb fejlesztések várhatóak. 2018-ig lecserélik a rendszert a modernebb GLONASS-2 szatellitekre. A modernizálás végső soron kényszerűségből történik, mivel az Európai Unió szankciói miatt Oroszország nem kaphat külföldi alkatrészeket az új műholdakhoz. A GLONASS K-2 műholdak teljes egészében orosz alkatrészekből épülnek fel.

Érdekesség, hogy a navigációs célokat szolgáló szatellitek élettartama 7-10 év, ezért is volt életbevágóan fontos, hogy Oroszország saját műholdtípust fejlesszen ki. A kommunikációs célokat megcélzó, üzenetek továbbítását végző műholdak tömeges élettartama ennél nagyobb.

Az autósok számára a legfontosabb, hogy rendelkezésükre áll alternatív navigációs rendszer.