Az alapítástól az első balesetig

Az autóbérlés és autókölcsönzés budapesti lehetőségeivel is foglalkozó blogunk egyes autó-újdonságok után most két fontos publikációra hívja fel a figyelmet, mindkettő a szakma a szakma múltjába vezet és egy-egy különleges esetről szól. A valaha a Városligetben működött első pesti autókölcsöntő történetéről egy irodalmi blogban olvashattunk. A Tsúszó Sándor életével és munkásságával foglalkozó internetes orgánum szerzői (a Dr. Kállay O. Béla - Kállay Labord testvérpár) fáradságot nem kímélő munkával tárták fel - többek között a detroti autómúzeum levéltárában a budapesti gépkocsizási tradíciók fontos epizódját. így írnak blogjukban:

Az első autókölcsönző Budapesten

Häzler Aurél a Városligetben már 1910-ben autókölcsönzőt nyitott, igaz, ez inkább amolyan vidámparki mulatság volt, mert a bérautókkal a lovaskocsiktól uralt városi forgalomba kihajtani tilos volt, a sétakocsikázásra csupán a Városliget területén kerülhetett sor. Az olcsónak nem mondható autóbérlés lehetőségével örömmel éltek az ide kiránduló urak és dámák, akiknek indulás előtt maga a tulajdonos tartott gyakorlati bemutatót. 

De ki is volt ez a Häzler Aurél?

Az ágrólszakadt, léha életet élő ifjú nemesek sarjának tarthatta magát, hiszen nagyapja az Osztrák-Magyar Monarchia felső tízezrébe tartozott, mint olyan tehetős és befolyásos földbirtokos, akinek a politikai életben is súlya volt magas rangú hivatalnok-barátai révén. Gratz-környéki birtokain gyakran tartott nagy mulatságokat, itt napokig vendégelt képviselőket, bírákat, államhivatalnokokat. Náluk lobbizta ki, hogy tenyésztett szarvasmarháit az államkincstár a közétkeztetés számára rendszeresen felvásárolja.

Emília nevű lányát a módos Häzler Timót-Eduárd Budapesten taníttatta, és fia nem lévén úgy tervezte, hogy majd egy üzleti szempontból kedvező házasság után vejének fogja átadni a birtokok irányítását. Ám terveit keresztülhúzva a csinos Emília egy pesti kadéttal szűrte össze a levet, akitől törvénytelen gyermeke született. A szigorú nemes ezt persze nem nézhette jó szemmel. Ahhoz ugyan hozzájárult, hogy a kicsi a Häzler családnevet megkapja, ám leányát kitagadta az örökségből.

A leányanya tanulmányait megszakítva Budapesten maradt, egy kalapos-szalonban lett kisegítő, igen szerény keresettel. Az éles eszű Aurélt csak rövid ideig taníthatta, mielőbb szakmát akart adni kezébe, így 14 évesen asztalos-inasnak szegődtette.

Aurélnak el-elkalandozó fantáziája mindig gyorsabban járt a kezénél, így sokáig olybá festett, hogy soha nem lesz belőle kitanult segéd, megmarad igazi vizesnyolcasnak. Anyja korai halála azonban hirtelen felnőtté tette, komolyan vette a munkáját és szépen haladt előre mestere mellett; önálló műhely indítását is tervezte.

1909-ben már éppen mesterlevele kiváltására készülődött, amikor egy bécsi ügyvéd felkereste Häzler Timót-Eduárd halálának a hírével. Aurél alig is tudott valamit felmenőiről, mégis megrendült, így alig fogta fel, hogy nagyobbacska vagyont örökölt a földbirtokos nagypapától. Bár, mint említettük, a mamát rangon aluli rövid  vadházassága  miatt a zord papa kitagadta az örökségből, ám az unokára, jobb híján, csak ráhagyta ingó és ingatlan vagyonának egy jelentős részét (a többit az Üdvhadseregre testálta).

Hősünk, aki ekkorra a Pesten még éppen csak megjelent automobilok megszállottja lett,  nem sokat tépelődött, pénzzé tette a neki jutott birtok-hányadot, a gulyát és a ménest, a kastélyt és a számos kúriát. A jelentős nagyságú pénzösszegből a Városligetben 1910-ben 12 darab méregdrágán vásárolt gépkocsival megnyitotta az első budapesti autókölcsönzőt.

A teljes szöveg: Autókölcsönzés - Tsúszó Sándor 100 éves T-modellje

A másik publikáció ugyanennek a vállalkozásnak az első tragikus balesetéről számol be megható szavakkal. Ezt követően sajnos az automobilok közlekedését a lovaskocsiktól hemzsegő főváros forgalmában betiltották és a bérel gépkocsik csak zárt területen közlekedhettek.

De lássuk a megrendítő történetet. Könny nem marad szárazon a kocsikázó bárókisasszony tragédiájának olvastán:

...az első budapesti autókölcsönző már működésének második hónapjában egy tragikusan súlyos balesettel írta be magát a város közlekedési történetébe.

A gépkocsiforgalomhoz nem szokott autóbérlők bérlők korábban is keltettek néha riadalmat 1-másfél órás kocsikázásaik során. Előfordult, hogy fel-felkaptak a járdára, felborítottak egy-egy szemetes kukát vagy megrémisztették a közelükben kaptató lovakat. Ám 1910. június 2-án ennél sokkal nagyobb baj történt.

A városligetből aznap történetesen Olcsváry Cintia-Katinka baró kisasszony indult bérkocsikázásra. Mivel vezetni nem tudott, sofőrt is bérelt a mulatsághoz. A fiatal, nyalka gépkocsivezetőnek persze nagyon megtetszett nem csupán a feladat, hanem a kisasszony is és menet közben gyakran rajtafelejtette a szemét. A gyér forgalomban az nem is okozott volna gondot, de egyfelől a pilóta fitogtatni próbálta tudását, így mindenféle kunsztokat hajtott végre menet közben. Pechére nem sokkal korábban tűz ütött ki a Széchenyi fürdő egyik szaunájában (túlhevítették a köveket és néhány törölköző lángra kapott), és az angyalföldi tűzoltóságról induló tűzoltó kocsi éppen akkor száguldott végig az Andrássyn. Bár kongatták az autó elejére szerelt harangot, ennek hangját a két autómotorhangja eléggé elnyomta, és a Hősök teréről bekanyarodó bérkocsi váratlanul szembetalálta magát az intézkedni induló önkéntes közeggel.

Hiába történt kormánynak szapora kapkodása, fékek hiába csikorogtak és Cintia-Katinka is hiába markolt hosszú karmaival az ifjú pilóta izmos combjába. Sikítására hiába nyíltak ki az ablakok végig az Andrássyn. A tűzoltóautó telibe találta a Fordot és teljes erővel nekicsapta az egyik út menti fának.

A súlyos következményekről az eredeti közlés helyén olvashatni: Az autókölcsönzés budapesti történetéből - Télikert - Madárfejű Lajcsika

Közlekedjenek roppant óvatosan a bérautókkal Budapesten, és messze kerüljék a tűzoltó autókat.